Nemere Istvánt, azt gondolom, a népesség külvilág iránt érdeklődő részének nem kell bemutatnom. Külön statisztika ugyan nem készült róla, de nem nyúlok nagyon mellé, ha azt állítom, kerek-egy-világ legtermékenyebb írójáról van szó. Ha egy kicsit szerényebbre engedem meg magamnak venni a figurát, akkor is minimum megelőlegezhető neki a magyar kultúrkör legszorgalmasabb metafizikai munkása cím. Életvitele ezenfelül etalonként szolgálhat az éppen vagy a jövőben felnövő generációk előtt.
A kérdés jogos lehet, és a válasz sem marad el. A blogomba való bevezetésének az oka ugyanis nagyon triviális: egyik könyvének utolsó oldalain felvezetett gondolatai miatt nyúltam személye irányába. Ezeket a hasábokat pedig az eszperantó nyelv dicsőítésére szenteli.
Mielőtt túl késő lenne, gyorsan elébe megyek a pikírt megjegyzéseknek, és leszögezem, hogy itt nem az eszperantó nyelv a domináns fél. Mivel a sok érv, ellenérv, nyelvtani kerülő után, illetve között van egy nagyon érdekes oldal:
A MINDENNAPI ÉLETBEN HASZNÁLT LEGGYAKORIBB 600 SZÓ
A bejegyzés ezt a 600 szót hivatott leközölni, aminek sablonját természetesen az összes élő-, használható nyelvre, és annak tanulására rá lehet erőltetni. A következő 2-3 napban a kommentáló felület segítségével; 2-3 részletben megosztom ezt az információ-injekciót a nagyérdeművel. ABC sorrendet nem garantálok, mivel a szerző az eszperantó megfelelőjükhöz rendelt hozzá ilyen kifinomult rendszerezési módszert. Én pedig nyilván lustaságból, de hivatalosan időhiányra hivatkozva, ezt csak ömlesztve digitalizálom egy régen szebb napokat is megélt könyvből.
Sok szerencsét kívánok az anyag elsajátításához!
Forrás: Nemere István - A rejtélyes elődök/A világűr vonzásában
Érdemes a szerző weboldalát is meglátogatni: www.nemere.hu
