Manapság még a csapból is a materializmus folyik, és a transzcendens világ(ok) teljes mértékben perifériára került(ek). A helyzet vitathatatlan: elfelejtettünk szellemi életet élni. Természetesen ez a ráhatás bennem is kialakított egy erős szkepticizmust mindenféle megfoghatatlan természetű hipotézissel szemben. Azt gondolom, ezzel alapból nincs is semmi baj, hiszen a kételkedés gondolkozást feltételez. És néha szeretem azt hinni, hogy tudok gondolkozni.... hinni mindenesetre szabad, igaz?
Pár hónappal ezelőtt azonban egy számomra nagyon kedves személytől kaptam egy ajánlást, ami egy filmre volt hivatott mutatni. Kapva kaptam az alkalmon, és megnéztem. Rengeteg kifejezés keringett bennem a megtekintése utána, a felét talán nem is értettem. Összességében azt tudom mondani, hogy a racionális felem győzött, de motiváció szempontjából tökéletes adalékot találtam. A végén bármilyen véleménnyel is legyünk a filmről, mindenképpen érdemes rászánni másfél órát, ugyanis az esszenciája példamutató lehet az életünkre nézve.
Jó szórakozást kívánok hozzá:
